A Kulturális Örökség Napjai elnevezésű rendezvénysorozat keretein belül idén is betekinthetett a nagyközönség a Sibrik-dobon zajló ásatások izgalmas világába.
Boruzs Katalin ásatásvezető régésszel beszélgettünk Visegrád titokzatos múltjáról.
A visegrádi Sibrik-dombon az 1950-es években indultak meg az ásatások Soproni Sándor régész vezetésével. Hogyan fogtak neki a munkának hetven évvel ezelőtt az akkor még művelés alatt álló területen?
Az első kutatóárkokat Soproni Sándor és munkatársai annak biztos tudtatában kezdték kialakítani a Sibrik-dombon, hogy lennie kell itt valaminek, hiszen kő- és habarcsdarabok, római érmek és középkori kerámia töredékek már hosszú ideje kerültek elő a földből ezen a területen. Már az 1860-as években született olyan feljegyzés Rómer Flóris tollából, mely arra utal, hogy Visegrád ezen szakaszán római kori maradványok vannak, s vélhetően egy erődítmény állhatott itt.
Hamar sikerült lokalizálni az erődöt, s az is kiderült, hogy főként a IV. századból, illetve az Árpád-kor tatárjárás előtti időszakából bukkanhatunk majd leletekre, amelyek jól mutatják, hogy e periódusokban használták a legaktívabban az építményt. Az 1970-es években nagyobb területeketsikerült feltárni, az akkor talált falak kerültek megmagasításra, - ha ma fent járunk a Sibrik-dombon, ezeket a falrészleteket láthatjuk a föld felett.
Az utóbbi 10 év is igen intenzív volt.
Igen. 2013 óta rengeteg minden történt. Tavaly például megtaláltuk az erőd római kori kapuját. Ez eddig ismeretlen volt. Feltételezhető, hogy a tábornak csak ez az egy kapuja volt, mert a IV. század folyamán általános gyakorlattá vált, hogy a több bejárattal rendelkező erődítményeknél egy kivételével az összes kaput befalazták. Mivel a Sibrik-dombi erődöt a IV. század elején emelték valószínűleg már eleve csak egy kaput építettek. Persze ennek bizonyításához az erődfalak teljes feltárása szükséges.
De megtaláltuk a középkori kaputornyot is, illetve római, valamint középkori külső tornyokat is feltártunk. Idén pedig az egyik belső épület 15 méteres szakaszára bukkantunk rá, amely padlófűtéssel rendelkezett. A tárgyi leletanyag is igen jelentős: éves szinten két-háromszáz darab római kori érem is előkerül, néha négyszáz is. Ez utóbbi eredményt elsősorban a végig bennünket segítő fémdetektoros munkatársaknak köszönhetjük, akik egytől egyig önkéntesek. Többek között az éremforgalomra is sokkal pontosabban tudunk következtetni ezen leletek alapján, tehát ezek az eredmények jóval túlmutatnak önnön tárgyi értékükön. Persze a tárgycsoportok feldolgozása igen sok időt vesz igénybe, ám újabb és újabb összefüggésekre enged következtetni mindaz, amit így megtudunk a föld mélyéből előkerülő sok évszázados tárgyakról.
Melyek voltak a legkülönlegesebb leletek az elmúlt 10 évből?
2015-ben előkerült egy földbe mélyített ház, amiben verőtövekre, valamint egy próbavésetre is bukkantunk. Ezek a pénzverés eszközei voltak. Az éremképek sajnos meghatározhatatlanok, mert az idő sajnos nem kegyelmezett, ám az biztos, hogy ezek a tárgyak a tatárjárást megelőző időszakhoz köthetők, pontosabban az 1200-as évek első évtizedeihez.
A próbavéset igazából egy rontott véset, amit egy verőtőhöz készítettek volna, de a vésnök elrontotta a munkát és a darab kidobásra került. Tudjuk azonban, hogy egyoldalas veret készítése volt a cél, így biztosak vagyunk benne, hogy az 1200-as évek elején járunk. Mindez azért érdekes igazán, mert ez a leletegyüttes (melyben egyébként olvadékokat és egy a lapka körbevágásához használatos ollót is találtunk) egyértelműen arra utal, hogy a Sibrik-dombon ekkoriban pénzt vertek, tehát fontos központ volt a terület. Az éremverés királyi jog volt, azonban IV. Béla ekkoriban még hercegként székelt Visegrádon az 1220-as években. Summa summarum: forrásaink és leleteink alapján IV. Béla trónra lépése előtt, tehát hercegként már pénzt veretett Visegrádon.
Egy IX-X. századi olvasztókemencét is találtunk, kisméretű olvasztótégelyekkel, ebből következik, hogy itt nemesfémet is olvasztottak, ám ez a lelet jóval korábbi, mint az előbb említett próbavéset és verőtő. A kapcsolódó kutatás már nagy erőkkel zajlik, reméljük, hogy hamarosan erről is többet tudunk majd.
Ezek rendkívül izgalmas fejlemények. Ezek alapján könnyen elképzelhetjük, hogy Visegrád régebbi idők óta jelentős, mint erről az általánosan ismert történelem mai állása tudósít bennünket.
Számos korszak leletei bukkannak elő a Sibrik-dombon. Ez nyilvánvalóan komoly kihívást jelent a más-más korszakokkal foglalkozó kutatók számára.
A projekt hivatalos címe: Visegrád Sibrik-dombi római kori castrum és középkori ispáni vár kutatása, mely egy összetett csapatmunka. Ugyan én vagyok a projekt ásatásvezetője, de ez szakmai szempontból részletkérdés. Buzás Gergely a középkori épített emlékek vizsgálatának felelőse(a Mátyás Király Múzeum igazgatója); Tolnai Katalin jelenleg a bonni egyetem tudományos munkatársa, tájrégészettel és térinformatikai modellezéssel foglalkozik; Gergely Katalin a VIII-IX. század kutatója (Magyar Nemzeti Múzeum); Szabó Balázs Sándor pedig a XII-XIII. századi leletek és jelenségek meghatározásában segíti munkánkat (Budapesti Történeti Múzeum). Konzulenseink között van Szőke Mátyás is, aki a korábbi kutatásokat végezte a területen, de Ottományi Katalinnak is sokat köszönhetünk, aki a római kor elismert kutatója. A Magyar Nemzeti Múzeum éremtárából Vida István és Tóth Csaba is segítik munkánkat, amiképpen Merkl Máté archeobotanikus is ma már szintén a csapat tagja (Kuny Domokos Múzeum), akárcsak Sólyom Lili archeozoológus hallgató (ELTE).
Tavaly még a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének anyagi támogatását élveztük, idén sajnos nem nyertünk ilyen támogatást. Többek között az archeobotanikai és archeozoológiai vizsgálatokat sem tudtuk fizetni sajnos ebben az évben, komolyabb anyagi források nélkül pedig egy ásatás folyamatai kényszerűen lelassulnak. Persze volt segítségünk 2023-ban is: a Pilisi Parkerdő a munkagép költségeit állta, a múzeum számomra és kollégáim számára tette lehetővé, hogy ezen a projekten dolgozzunk elsősorban, a Visegrádi Önkormányzat pedig 2 héten át biztosította a csapat ebédtámogatását. Az ásatáson résztvevő önkéntesek odaadó segítségét külön ki kell emeljem.
Az ugyanakkor fontos tény, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum része vagyunk, így számos vizsgálatot „házon belül” el tudunk végeztetni.
A nyitva lévő területek leletei nem sérülnek az időjárás hatására?
Nincsenek nyitva ezek a szakaszok. Minden ásatási időszak végeztével visszatemetjük a feltárt, illetve részben feltárt területeket, s a mai modern technika által tökéletes pontossággal meg tudjuk határozni, hogy miképpen folytassuk a munkát pontosan ott, ahol az előző évadban jártunk.
Elsőre furcsán hangzik talán, hogy mindig visszatemetjük azt, amit egyszer már kiástunk, azonban ez egy természetvédelmi terület, tehát rendre vissza kell állítani a helyszínen az eredeti állapotot, illetve arra is nagyon ügyelni kell, hogy biztonságos, látogatható legyen a Sibrik-domb a turisták számára is.
Műemlékvédelmi szempontból is fontos a visszatakarás: a feltárt falakat geotextil segítségével fedjük, s erre kerül vissza a föld. Tehát nem sérül a leletanyag.
Tehát a 300-as években épült az erőd, majd a későbbi korokban ezt fejlesztették tovább.
Így van. Jelenlegi tudásunk szerint a 300-as évek elején épült az erőd, s egészen a tatárjárásig vannak leleteink. A 380-as évek után a lakosság céljait szolgálhatta az erőd, tehát a katonai felhasználás egy időre megszakad, ám ez az időszak is véget ér (egyelőre nem tudjuk pontosan mikor). Ezt követően több száz év hiátus következik, ebből az időből is van néhány avarkori leletünk, majd a IX. század környékén ismét komoly aktivitás jeleit találjuk. Innen tehát van már nemesfém olvasztónk, számos kerámia edényünk, tapasztott vesszőfonatos falú épületekre utaló nyomaink.
Ha olyasmit találunk, amivel kapcsolatban több a kérdésünk, mint a válaszunk, gyorsan bevonunk valakit, aki a szóban forgó lelet specialistája. Így aztán egyetemek szakdolgozóit is be tudjuk hívni a folyamatokba, s a környéken épp aktív szakembereket, az eredményeket pedig igyekszünk minél több szakmai felületen publikálni, a leletanyag egy része pedig a kutatómunkát követően idővel kiállításra is kerül majd. Mindenképpen elmondhatjuk, hogy egyre terebélyesedik a program, ahogyan nagyobb és nagyobb területet sikerül feltárni, s ma már nagyon sokat tudunk az épületegyüttes közel 900 éves történetéről, a már említett komoly hiátusok ellenére is.
A jövőre irányuló, a Sibrik-dombi ásatásokhoz szorosan kötődő tervekről lehet már tudni valamit közelebbről?
Tény, hogy van egy összeszokott csapatunk, mely régészekből, önkéntesekből, egyetemi hallgatókból és érdeklődő középiskolásokból áll. A folyamatok haladási ütemét tekintve valószínűleg az én nyugdíjas koromig bőven lesz még munka ezen a lelőhelyen, minden bizonnyal még az utódomnak is marad tennivalója. 200 négyzetmétert szoktunk feltárni egy-egy évadban, a Sibrik-domb méreteit tekintve tehát van még mit csinálni. Szelvényhálóban dolgozunk, 5X5 méteres területeket mérnek ki a geodéták, így a pontosság adott, ám az aprólékosság, mely magától értetődő eleme egy ásatásnak, bizony időigényes. A C14-es szénizotópos kormeghatározás, illetve több természettudományos vizsgálat is igen költséges, ám ezek visznek bennünket a legközelebb a felmerülő kérdéseink megválaszolásához. Az ilyen folyamatok tőkeigényesek, tehát az eredmények ezen a téren is nagyban függenek a ráfordítható forrásainktól.
Szeretnénk tehát mélyíteni a kutatásokat számos részterületen, valamint az ide kapcsolódó eredményeink széles körű publikálása is céljaink között van. Én úgy gondolom, nagyon jó, hogy az emberek nagyrésze hazánkban jól ismeri Visegrádon a Fellegvárat és a Salamon-tornyot, de szeretnénk, ha a Visegrádhoz kapcsolódó általános tudás is gyarapítható volna mindazzal, amivel évről évre bővülnek az ismereteink.
Szerveznek a kutatócsoporttal egy kapcsolódó konferenciát Visegrádon 2023. október 11-én.
Ennek helye a királyi palota lesz. Nyitott konferenciára készülünk, minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk majd.
20 perces előadások keretein belül szó lesz római kori érmekről, középkori érmekről, az ásatások új eredményeiről. A tervezett 12 előadás anyagát egy online kötetben is szeretnénk majd összefoglalni, így mindez az érdeklődők számára az interneten is könnyedén hozzáférhető lesz idővel amaga bővített részletességében.
Sok sikert kívánunk a konferenciához, valamint a leendő online anyagot majd mi is szívesen lehozzuk itt a Visitvisegrád.hu oldalán, ha kapunk rá lehetőséget, hiszen közös célunk, hogy Visegrádról alkotott képünk a legújabb kutatások segítségével is gyarapodhasson, s minden érdeklődő számára könnyedén hozzáférhetőek legyenek a legfrissebb eredmények.
A Sibrik-dombi ásatások történettudományi jelentősége minden bizonnyal megkérdőjelezhetetlen, s egészen biztos, hogy mindaz a tudás, melyre szert tehetünk az idestova több mint 70 éve zajló, s további évtizedekre előtervezett munkának köszönhetően, nagyban hozzájárul majd történelmi ismereteink pontosításához, s ezáltal árnyalhatja abbéli általános meggyőződésünket is, hogy jól ismerjük már a múltat.
Az interjút készítette:
Fagyas Róbert