Minden év júliusának második hétvégéjén visszarepülünk a középkorba, ezt a kis időutazást pedig nem csupán Visegrád apraja-nagyja várja készülődve, de sok tízezer régi-új látogató is.
A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok bár Európa egyik legnagyobb történelmi fesztiválja, nekünk visegrádiaknak sokkal inkább valami hatalmas összetartozást, egy szép nagy „családi találkozót” jelent. Hagyományőrzők és helyiek, vendégek és házigazdák együtt ünnepelnek ilyenkor valami sokkal többet annál, ami egyébként sem kis dolog: hatalmas élmény egy nagyszabású nemzetközi rendezvény részesének lenni, ám ennél még többet ad, hogy idestova 35 éve láthatjuk egymást ugyanott, ugyanazzal a lelkesedéssel. És van utánpótlás. Ahogyan lesz is…
Már csütörtök dél körül hallani a távolból a visegrádi dobosok emblematikus ritmusait, érkeznek a vásárosok is szép lassan, portékájukat rendezik a pavilonok kilométeres hosszában. A Királyi Palota udvarán már készen áll a lelátó a vendégek fogadására, a város utcáin egyre több a kosztümös ismerős. Az időgép nem úgy üzemel, ahogyan a filmeken, nem lesz egyetlen gombnyomásra 2019-ből 1335. Ezt persze csak mi visegrádiak tudjuk. Vagy csak mi gondolkodunk el rajta július közeledtével. Aki szombat délután csöppen a forgatag kellős közepébe, már a kiteljesedett Palotajátékok-élményt kapja, szinte bárhol is járjon a városban. Mindez pedig így van rendjén, így tökéletes. És már nagyon közel vagyunk hozzá.
Június közepén járunk, de érezni a város hangulatán, hogy alig néhány hét van már csak hátra. Nagyszerű ez a várakozás, ez a gondos készülődés. És tényleg, hihetetlen, hogy idén már 35-dik alkalommal…
