Ez pedig egyáltalán nem biztos, hogy baj. Mert talán háttérbe szorul most némileg a népszokások és jól ismert április eleji elfoglaltságaink nagyrésze, - húsvét valódi üzenete most mégis nagyobb eséllyel érhet el hozzánk.
„Maradj otthon!”. „Megvárunk.”. „Légy türelemmel!”. Csak néhány a jelen helyzetben legtöbbször hangoztatott, leginkább megfontolásra bocsájtott tőmondatokból, melyeket valóban – mi sem tudunk elég nyomatékosan hangsúlyozni. A hazánkban oly régi hagyományokra visszatekintő locsolkodás 2020-ban csupán nagyon-nagyon szűk családi körben lesz lehetséges, ahogyan összejöveteleket, mulatságokat sem tudunk tartani a kialakult helyzet okán. Mi lesz így a húsvéttal, amit úgy szeretünk, és úgy várunk már minden tél végén, főleg február vége felé…
Persze megfosztottságérzés helyett van itt más lehetőség is. Íme egy kényszerű helyzet, ami talán életünkben először enged igazán közel az ünnep valódi megértéséhez. Ehhez pedig arra sincs feltétlen szükség, hogy az ember gyakorló keresztény legyen.
Talán most lesz itt az ideje, hogy elgondolkodjunk rajta: miért is festünk tojást? És miért éppen pirosra? A tojás az örök élet szimbóluma, míg a piros, a vörös a véré, az áldozaté.
Húsvét ünnepe Jézus Krisztus útjára hivatott emlékeztetni bennünket, a halálból a feltámadásba. Jézust nagypénteken feszítették keresztre, ő azonban harmadnapra legyőzte a halált - „et resurrexit tertia die”. Mindabban, amit most mindennapjaink jelentenek, fogékonyabbak lehetünk arra, hogy megértsük húsvét ünnepének üzenetét és elgondolkodjunk rajta, hogy fogyasztáson, a pillanatba történő bezártságon, és a digitális jelek váltakozásának gyorsaságával zajló életünk programszerűségén túl mi végett is vagyunk ezen a világon.
Törékenyek vagyunk. Sebezhetőek vagyunk. És mindezt most felismertük. Itt az ideje, hogy megpillantsuk az érem másik oldalát is, amelyen nagy valószínűséggel üzenet található.
Hogy micsoda? Hajoljunk le szép lassan azért az érméért, fújjuk le róla a port, és nézzük meg alaposan, mi van túlodalán.