Mindannyian jól tudjátok, akik gyakran jártok felénk, hogy a Dunakanyar minden évszakban más és más arcát mutatva lesz pompázatos. A hegyek és a víz közelsége, és persze az erdő, mint domináns összekötő kapocs, mind a négy évszakban lenyűgöző panorámát kínál az erre látogató vándornak.
A Rám-szakadék szurdokvölgyei és vízesései egészen egyedülálló látványt nyújtanak télen, főleg egy huzamosabb hideg időszak során, amikor befagynak a vízesések, s a patak fölött is vastag jégpáncél alakul ki. Arra természetesen ügyelni kell, hogy csak akkor induljunk útnak, ha a Pilisi Parkerdő szakemberei nem minősítették épp veszélyesnek a területet, ám napjainkban már egy kicsivel komolyabb odafigyelés mellett nagy biztonságan végig járható a teljes Rám-szakadék fagyos időben is, hiszen a lépcsők és a korlátok jelentős segítséget nyújtanak szemben a régi, bár sokak által visszasírt láncokkal szemben. Persze nem kihagyható a körültekintés, mert minden, így persze az acéllépcsők is rendkívül csúszósak ebben az időben.
A több helyütt 35-38 méter mély természetes árokrendszer behavazva, befagyva olyan, mintha az ember nem is Földön járna. Az a csend pedig, ami télen körülveszi a területet (ha sikerül olyan időben mennünk, amikor kevés a turista), hátborzongatóan izgalmas. A Rám-szakadék téli világa rendkívül hitelesen mutatja be a legkevésbé gyakorlott téli túrázók számára is, hogy akárhonnan is nézzük a világot, amely kapcsán sokszor az az érzésünk, hogy mi alakítjuk azt, bizony akkor is a természet az úr.
Hasznos tanács:
A tökéletesen vízálló, magas szárú bakancs mellé kamáslit is vegyél fel, mert előfordulhat, hogy itt-ott vékonyabb a jég, ami könnyen betörik, alatta pedig ott csörgedezik a víz.
Fotó forrása: www.domosinfo.hu