Az Aurevoir most Visegrádon is megmutatja, hogyan kell 2019-ben megtáncoltatni a fiatalságot.
Aki személyesen kapcsolódik Visegrádhoz, jól tudja, hogy a Rendezvénytéren nyaranta szinte minden hétvégén látható és hallható valami nagyon jó: zene, színház, előadások, gyerekprogramok, vagy ezek tetszőleges kombinációja az adott műfaji kereteknek megfelelően.
Ezen a hétvégén egy rendkívül fiatal, ám az undergroundból manapság szinte példátlannak mondható sebességgel kinőni látszó csapat bizonyítja be, hogy sosem volt idehaza ekkora erejük a népzenei elemeket és az angolszász kocsmazenét vegyítő crossover elgondolásoknak, mint napjainkban.
Kivezetés a rétegzenéből?
A siker receptjének megalkotása a muzsika világában nagyjából az alkímiával vetekedik az eredményesség terén, hiszen globális mérőszámok, kattintások, eladott jegyek ide vagy oda, semmi sem garantálja, hogy ami egyszer népszerű lesz, az onnantól kezdve az adott időszakban meghatározó, követendő trenddé válik. Ed Sheeran hatalmas idol lett egy pillanat alatt, mégsem mondható el a világ egyszál gitáros, kedves arcú, szomszédfiú-jellegű utcazenészeiről, hogy tömegesen emelkednének fel az aluljárók és metróállomások világából a Royal Albert Hall csúcsaira a Sheeran-hullámnak köszöhetően.
Visszaugorva: igaz ugyan, hogy Magyarországon a verszene és a világzene nagyszerű előadókkal képviselteti magát már évtizedek óta (Muzsikás, Makám, Tárkány Művek, Buda Folk Band, Palya Bea, Rackajam, és sok-sok nagynevű, idősebb-fiatalabb előadó), az úgynevezett Z generáció ( tehát a „nem csak lélekben fiatalok”) számára azonban nagyrészt nem sok mindent jelent ez a zenei ouvre, sem koncertélmény, sem pedig a zenehallgatási szokások terén. És akkor jön egy ifjú zsámbéki zenekar, majd rácáfol a csendesülős akusztikus koncerteken megszokott hangulatra, gyakran több száz főnyi, 20 év körüli átlagéletkorú hallgató Rolling Stones-i őrületbe kergetésével. Lassan pedig felvetődik a kérdés, míg a minőségi zene szerelmesei siratják a gépi zajviharban az úgy imádott Dallamot, hogy undergroundnak minősül-e még egyáltalán, ha posztolásra kerül egy „Oreó” koncertdátum, és abban a pillanatban gyanítani lehet a teltházat…
A recept fele: népzene, ír muzsika, verszene, és egy nagy adag ska punk
Az Aurevoir muzsikájában mindezen stíluselemek olyan természetességgel keverednek, ami a hazánkban egyébként valóban egyre népszerűbb „kocsmazene” berkein belül valójában igen ritka. Egy kis manír, egy kis modorosság, egy kis mesterkéltség valahogy mindig lejön a színpadról, ha az ember ellátogat egy-egy budapesti klub, vagy akár nagyobb koncerttér tematikus estjére.
Egy Aurevoir koncerten ezzel szemben lelkes, őszinte baráti társaságot látunk a mikrofonok mögött (is), akik végtelen+1 zenei hatást egybeolvasztva egyedit és izgalmasat, ugyanakkor szerethetőt és nagyon is táncolhatót hoznak létre. Ennek a zenének persze hatalmas szüksége van a közönségre, hiszen az Aurevoir-dalok a közönség energiájának felhasználásával kapnak szikrát és indulnak be igazán, ahogyan ez minden bizonnyal augusztus 10-én is így lesz Visegrádon.