„S kezén fogná mindenki földiét…”

Szívbe markoló téli kisfilmet készített Visegrád

Farsang időszaka mindig is egyet jelentett a tél végi mulatozással, a bálokkal, évszázadok óta elképzelhetetlen ez az időszak az együttlét, a közösség nélkül. Most mégis otthonainkba kényszerít bennünket különös sorsunk. 

Alig élnek már köztünk olyanok, akik emlékeznek még azokra az időkre, amikor a tavaszt ennyire várta már a világ. A tavaszt, amely önmagánál szinte kifejezhetetlenül többet jelent most. 
Túl rügyfakadáson, túl téli ruháink elcsomagolásán. És bizony túl még azon is, hogy a tél szürkesége után vágyjuk már a napot, a színeket. Most ennél sokkal többet szeretnénk visszakapni…

Sosem esett volna még ennyire jól együtt egy korsó sör, vagy egy nagy nevetésektől és énekléstől hangos tábortűzi melegedés… De ismét csak a történelemhez, mint a legnagyobb bölcshöz fordulunk, ahogyan tesszük azt Visegrádon időtlen idők óta. Ő pedig azt mondja most is, ahogyan mindig: „Erősebbek vagytok, mint azt a legsötétebb órákban érzitek csüggedve. Minden sötétséget világosság követ, meglátjátok…”