Az első két epizódban a Rám-szakadékról, illetve Dobogókőről volt szó. Most megnézzük, mi vár ránk Visegrádon, ha elhagyjuk a téli ruhába bújt települést és elindulunk kicsit felfelé…
A Telgárthy-rét feletti területek, az Ördögmalom-vízesés, a pisztrángos tavak, aztán odafent a Kaán-forrás már önmagában egy csodaszép séta, ráadásul különösebb megerőltetés nélkül. A csendes, havas táj önmagáért beszél, s persze érdemes vigyázni a jéghideg, de annál finomabb forrásvízzel, kihagyni semmiképpen sem érdemes ezt a pontot. Innen felfelé pedig indulhat is a bátrabbak túrája, mondjuk egyenesen a Papp-rét irányába.
Aki úgy dönt, hogy a településen sétálva váltana egy kicsit komolyabb, de semmiképpen sem kivitelezhetetlen hegymenetbe, annak nyugodt szívvel ajánljuk a Kálvária-dombot, melyet a Duna Mozival szemközti utcán besétálva lehet megközelíteni könnyedén a Kálvária-lépcsőn felsétálva. Ezen a gyönyörű kis meredek úton igen gyorsan fel lehet jutni a Fellegvárba, ahonnan számos ponton megpihenve csodálhatjuk meg odafentről, a Várhegy csúcsáról azt a téli Dunakanyar-képet, melyet annak idején Luxemburgi Zsigmond, vagy épp Károly Róbert is szinte ugyanígy láthatott december idusán.
A Salamon-torony mellett elhaladva kapaszkodhatunk fel néhány perc sétát követően a Sibrik-dombra, melynek látványos falai mentén a Duna felé sétálva különleges látványban lehet részünk. Kevesen tudják, hogy ez az eldugott rét tiszta időben nagyon izgalmas panorámát ígér a Dunára és szemközti Börzsöny-vonulatokra.