Napjainkban is meghatározó, mint a térségi gazdasági összefogás, együttműködés magától értetődően legcélravezetőbb formációja, sokan nem tudják azonban, hogy a V4-ek története egészen a középkorig nyúlik vissza.
Alig telik el nap úgy, hogy valamely híradásban ne hallanánk, ne olvasnánk a V4-ekről, azaz Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia szoros együttműködéséről. A közép-európai régió ereje az egyes, önmagukban kevéssé jelentős, együtt azonban komoly lehetőségekkel bíró országok közös munkájában rejlik, ezt az erőt pedig először I. Anjou Károly uralkodónk (akire korábban tévesen Károly Róbertként volt szokás hivatkozni nevének – Caroberto – okán) ismerte fel.
1335-ben küldöttei révén összehívta Visegrádra az akkori Közép-Európa prominens vezetőit, azaz Luxemburgi Jánost (cseh), III. Kázmért (lengyel), illetve némethon küldöttjeit, azzal a céllal, hogy egyszer és mindenkorra megoldást találjon a bécsi udvar aggasztó árumegállító jogának valamilyen módon történő elkerülésére. (A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok rendezvénysorozata ennek az eseménynek állít emléket évről évre). A Bécs által követelt vám egyre kellemetlenebbül érintette azokat a kereskedelmi folyamatokat, amelyek megfelelőbb útvonalak híján kénytelen-kelletlen a mai Ausztria területén is áthaladva kényszerültek lebonyolításra. Egy mai szóval logisztikai bravúrnak nevezhető döntéssorozat, mely a nevezett közép-európai királyságok együttműködésével végül valóra vált, tökéletesen kiiktatta az addigi vám-problémát. Megszületett a Buda-Brünn útvonal, melynek legfontosabb állomásai Esztergom, Holics, Nagyszombat és Brünn lettek. Néhány éven belül rendkívüli mértékű fejlődésnek indult az így egészségesebb kereskedelmi lehetőségekkel élő országok gazdasága, s igazi aranyakor következett.
Ez az időszak rendkívüli módon kedvezett mind a társadalmi, mind pedig a kulturális fejlődésnek is.
A lovagrendalapító Károly mindvégig támogatta a főként nápolyi forrású lovagi kultúra kibontakozását, az udvar pedig óriási léptékű építkezésekbe kezdett, melyek aztán hazánkat a kor egyik kulturális fellegvárává tették (Európa legnagyobb művészei dolgoztak ekkoriban az udvar szolgálatában).
A rendszerváltás után, 1991-ben I. Károly és szövetségesei nyomdokain jelölte ki a régió közös útját Antall József, Lech Wałęsa és Václav Havel, s az időközben négytagúvá alakult (Csehország és Szlovákia különválása után) szövetség immáron V4-ekként egyszerre lett tagja az Európai Uniónak 2004-ben, együttműködésük pedig azóta is őrzi erejét.