Mindannyiunknak nagyon nehéz volt elengedni 2020-ban a Palotajátékokat, hiszen egészen a kezdetek óta egyetlen olyan év sem volt (viszontagságos világesemények, válságok, tragédiák ellenére sem), amikor úgy döntöttünk volna: el kell maradjon. Most nekünk is követni kellett a követendő mintát, és persze jól tudjuk, hogy csak ilyen módszerekkel fékezhető meg a pandémia.
Mégis hihetetlen űr maradt bennünk…
Talán emlékeztek rá – meg is írtuk oldalunkon -, hogy a szervezőség egy maroknyi csapattal (az akkor megengedett létszámkorlátoknak megfelelően) megtartotta a fáklyás felvonulást, mely egyben szimbóluma volt annak is, hogy a hagyományőrzés szintén rendkívül nehéz helyzetbe került, s komoly kihívásokkal kénytelen szembenézni (ezt akkor talán még nem tudtuk úgy, mint most sejtjük).
Ám azt is jelentette és jelenti egyszersmind, hogy őseink nyomdokain haladva meg kell küzdenünk minden nehézséggel, meg kell vívnunk harcainkat és mindennél fontosabbként kell szem előtt tartanunk, hogy a lángot őrizni kell. És továbbadni. Amíg lesz soron következő nemzedék, amely átveszi és tovább élteti azt, nem lehet félnivalónk.
(Az alábbi kisfilmet köszönjük a Danubia Televíziónak):