Négyrészes, 2020 telén indult sorozatunk végére érkeztünk. A Petőfi Sándor talán leghíresebb verse ihlette film a nyugalomról, a türelemről és a természet örökvalójába vetett megingathatatlan hitről, s a benne élő emberről szól.
A Dunakanyar embere korunkban is rendkívül közel áll a természethez, ezer szállal kötődik mindahhoz, amit egy finom nyár, egy enyhe tavasz, egy szép havas tél, vagy egy nyugalmas ősz adhat. Persze nem úgy vagyunk egyek a természettel, mint évszázadokkal ezelőtt élt őseink, de valahol mégis ott, a régi időkben kell keresnünk ennek a kapcsolódásnak a gyökereit.
A Dunakanyart őrizni, ápolni, szeretni kell. A régiek még ösztönösen tudták ezt, nekünk már tanulnunk kell, s ezt a tanulmányt sohasem szabad félvállról venni, örökségünket eltékozolni.
Viktorin József, Magyar László, Cseke László, Madas László, Makovecz Imre, Áprily Lajos hagyatéka felett kell őrködnünk, mely hagyatékot ők a legnagyobbaktól kapták örökül: IV. Bélától, Luxemburgi Zsigmondtól, I. Anjou Károlytól. Szeretnénk mindezt a maga valóságában bemutatni az egész világnak. Ez az a munka, ami sohasem érhet véget, ez az a munka, amit nem lehet befejezni, csak abbahagyni, ha eljön az ideje. Az örökség ekkor az új nemzedék kezébe kerül. Akárcsak ősszel az öreg fákról lehulló levelek a gazdag termőföldre. Mert ez a „lágy nesz” nem az elmúlás. Körbe érünk.
És ennek így kell lennie.
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
(Erdőd, 1848. november 17–30.)
A verset elmondja: Sipos Leila
Zene (Music Licensed from Artist): Marco Martini - Square Mile
Drón felvételek: Tóth Gergely www.sundaysmile.hu
Köszönet a szereplőknek:
Molnár Fanni
Székely Mátyás
Szent György Lovagrend dobos csapata
Oláh Sándor
ifj. Németh János
Schüszterl család - Edina, Péter, Julcsi, Jakab
Muravölgyi-Farkas Emese és Doni
Cseke Péter
Oláh Péter
Oláh Marcell
Staberecz Levente
Katona Sebi
Cseke Viola
Eőry Lili
Ott Amarillisz
Cseke-Nemes Krisztina
Cseke András
A filmet készítette a Visegrád és Környéke Turisztikai és Marketing Egyesület megbízásából Földi Roland.
VISEGRÁD ÉS KÖRNYÉKE TURISZTIKAI ÉS MARKETING EGYESÜLET