Madas László, sok visegrádi számára csak „Laci bácsi” bár Sopronban született 1920-ban, mégis 200 kilométerrel távolabb, a Dunakanyarban tette le a modern erdőgazdálkodás alapjait.
Módszereit és tudását részben örökölte, részben tanulta, részben pedig maga alakította és fejlesztette. Sok tekintetben volt úttörő. Az örökerdő-gazdálkodás alapjának számító szálaló erdő kialakítást lényegében egyedül dolgozta ki. Ráadásul tette ezt abban az időben, amikor még mit sem tudtunk a manapság oly sokat emlegetett klímaváltozásról…
A híres Muck erdészdinasztia leszármazottja volt, családjának hagyományaihoz híven ő maga is erdésznek tanult, 1942-ben végzett Sopronban a Bánya-, Kohó-, és Erdőmérnöki karon.
Megjárta a frontot is, az orosz hadifogságból csupán 1949-ben térhetett haza (szerencsére, és nem utolsó sorban rendkívüli teherbírásának köszönhetően épségben).
1954-ben érkezett Visegrádra, s felismerve a helyzet súlyosságát, azonnal megkezdte tevékenységét. Élete munkája a fenntartható gazdálkodás, melynek pionírja volt. Napjainkra lényegében a teljes hazai erdőgazdálkodás az ő nyomdokain fejlődik tovább.
Madas Lászlónak köszönhetjük azt is, hogy a világ 701, UNESCO-védelem alatt álló bioszféra rezervátumainak egyike a Pilisi Bioszféra Rezervátum lehet. Természetvédelmi munkássága felbecsülhetetlen értékű.
Ha szeretnénk a lehető legtökéletesebben megfogalmazni mindazt, amit Madas ars poetikájának tekinthetünk, az ő szavait kell idézzük: „…az erdész egy adott pillanatban akár 300 éves időtartamot is átfog, miközben egy 150 éves idős fa és az alatta lévő 5-10 éves újulat mellett áll – amely további 150 évet is megélhet -, és hogy milyen beavatkozásokat végez, azt ennek tudatában kell eldöntenie”.
________
Forrás: Pilis Parkerdő Zrt.: 100 éve született a hazai fenntartható erőgazdálkodás úttörője