Mátyás király 1462-ben záratta be a Salamon-toronyba Vlad Tepest, akinek már életénben is közel akkora negatív nimbusza volt, mint manapság. De ki volt az igazi Drakula gróf?
A Mátyás uralkodása idején rettegett havasalföldi vajdaként tevékenykedő Tepes azzal a lépéssel haragította magára a királyt, hogy (vélhetően) megpróbált szövetségre lépni a törökökkel. Mivel Mátyás bár élete nagyrészében inkább az összetűzések elkerülését szorgalmazta a szultánnal, nem hagyhatta megtorlatlanul, hogy Tepes az ellenség oldalára állt. Még akkor sem, ha ez nem volt tökéletesen bizonyítható, ráadásul a másik Drakula gróf, Radu is képbe került.
A fiatal Drakula
Visegrádi fogságba azonban már a nagyhatalmú vajda került. Az oda vezető utat azonban egysmással még sikerrel kikövezte az ambiciózus Tepes.
II. Vlad Dracul és a moldáviai király lányának gyermekeként látta meg a napvilágot 1431 telén, s már 5 éves korában a Sárkány Lovagrend tagja lett, amikor apja elnyerte Havasalföld uralkodói címét.
Egy a törökökkel kötött apai egyezség fejében Drakula gróf és egyik testvére a törökök fogságába került hosszú időre, ezek az évek pedig nagy valószínűséggel kihatottak a későbbi kegyetlenkedő úr „személyiségfejlődésére”.
A félelmet nem ismerő ifjú
Mindössze 25 éves volt, amikor az övé lett Havasalföld (apját bő tíz évvel korábban lázadók megölték, így a család egyeduralmi pozíciója megbicsaklott). Innentől egészen 1462-ig viselte a címmel járó posztot. Első körben karóba húzatta apja feltételezett gyilkosait, majd a további ellenfellek egy nagy csoportját hosszú menetelésre kényszerítette, melynek végén a raboknak fel kellett építeniük a vajda új erődjét. Bár 1460-ban megerősítette kapcsolatát Mátyással, s irgalmatlan számú török katonát pusztított el csapataival a lehető legkegyetlenebb módszerekkel, a király mégis elfogatta és bezáratta. Ennek okát a történészek egy része elsősorban azzal magyarázza, hogy Radu, Vlad öccse 1462-ben szerződést kötött Mátyással, ennek értelmében Vlad volt kénytelen ezúttal a rövidebbet húzni.
„Nyársba húzó” Vlad
És ha már szóba jött: még a koldulást és a munkakerülést is súlyosan büntették Drakula gróf törvényei, melyeknek értelmében a leggyakoribb büntetési forma a halál volt. Annak formája lehetett viszonylag kegyes és bestiálisan kegyetlen – így szabályozta Tepes a havasalföldi morált sajátos módszereivel. Gyakori büntetés volt a megnyúzatás és az élve karóba húzás (ez utóbbi napokig tartó szenvedéssel járó halálnem volt).
„Drakula a Török Birodalom ellen”
Mai nyelven azt mondanánk, hogy gerilla módszereket alkalmazva, kisebb-nagyobb rajtaütések során ejtett török fogjokat a gróf a leggyakrabban, miután 1459-től fellázadt a törökök ellen, beszüntetve az adófizetést. Többek között Hamza basát is karóba húzatta, s amikor az óriási török haderő megindult Havasalföld felé, hogy véget vessen Vlad „különutas politikájának”, a lázadó vajda a terepismereti előnyöknek köszönhetően is olyannyira lehetetlen helyzetbe hozta a sokszoros túlerőben lévő hadat, hogy II. Mehmed szultán végül visszavonult.
A legenda szerint a már jócskán demoralizált török csapatok egyszerűen visszafordultak, amikor a fővárostól nem messze meglátták „Tepes erdejét”, azt a 20 ezernél is több karót, melyek mindegyikére egy-egy török fejet húzatott a vajda…
Keveset tudunk haláláról
Sokan úgy vélik, hogy kivégezték 1476-ban, míg mások úgy tartják, elindult, hogy visszaszerezze Havasalföldet, de egy reménytelennek bizonyuló ütközetben elesett.
Olyan, az előbbieknél sokkal merészebb vélekedések is léteznek, melyek szerint a visegrádi fogságban megváltozott és keresztény hitre tért.
Nem tudjuk pontosan. Azt azonban igen, hogy Vlad Tepes, azaz Drakula gróf (ahogyan a legtöbbet emlegetjük), napjaink talán leghírhedtebb történelmi alakja, még annak ellenére is, hogy a róla élő kép nagyrésze egész biztosan hollywoodi fikció.