Sikerült végre beszélgetnünk egy jót Abonyi Balázzsal, aki nemrégiben költözött haza Visegrádra közel húsz év után, s aki ezt a hazatérést nem kisebb dologgal ünnepelte meg, minthogy elkészítette Visegrád sörét. Balázs szép nagy fába vágta a fejszéjét a hazai kisüzemi sörforradalom kellős közepén, azonban ő regionális sörfőzésben gondolkodik, a dédnagymamájáról elnevezett egykori kocsmában építi sörfőzdéjét és az is kiderül, hogy miért érdemes kétszer is beletölteni ugyanazt az IPA-t ugyanabba a pohárba, de közel sem ugyanakkor.
______
In medias res: Hányadik főzésed sikerült olyanra, hogy azt már másoknak is büszkén mutattad?
Természetesen én is házi sörfőzéssel kezdtem. Egyébként a legtöbb amatőr házi sörfőző úgy kezdi, hogy hacsak nem csinál valami kapitális hibát és valami viszonylag könnyen főzhető, felső erjesztésű sörrel indít, mondjuk egy alap IPA-val, akkor meglepően jó lehet a végeredmény már elsőre is.
Én is így voltam ezzel – persze innen visszanézve már nem nagyon mutogatnám azt a sört senkinek, de ez ilyen dolog (nevet). Szóval az első főzés meglepően jóra sikeredett, megkínáltam belőle a családomat, nekik is tetszett, úgyhogy boldog voltam máris. Utána persze, mondjuk a tizedik főzésnél már elkezdtem elkerülni a komolyabb ízhibákat is, így pedig most a sokadik főzést követően biztosan érdekes élmény volna visszakóstolni a legelsőt.
Az első söröm egyébként egy búzasör volt, meg lehetett inni, de a mai Visegrádi Búza azért egészen más.
Milyen célok körvonalazódtak benned, amikor érezted, hogy ez az egész sörfőzés-dolog messzebbre mutathat, minthogy autodidakta házi sörfőző legyél, aki esetleg a szűk baráti körnek és a családnak készít néha-néha egy kis sört?
Nagyon hamar megfogalmazódott annak a gondolata, hogy egész egyszerűen szeretném, ha lenne végre egy visegrádi sör. Olyan, ami az itteni emberek ízlésvilágát tükrözi, nem mutat olyan messzeségekbe, mint a manapság oly népszerű (egyébként kiváló) kraft sörök forradalma által fémjelzett világ, ám nagyon magasra helyezi a mércét a minőség terén. Már az első lépések óta folyamatosan kóstoltatom barátaimmal, a visegrádiakkal, a környékbeliekkel a söreimet és mindig őszinte véleményt kérek tőlük. Olyan portfóliót szerettem volna összeállítani, amiben mindenki megtalálja a kedvére való sört, legyen akár kísérletező kedvű, akár egészen konzervatív a sörfogyasztás terén. Én alapvetően egy jó értelemben vett tömegsört szerettem volna és szeretnék most is csinálni, ami széles körben népszerű lehet. Lagerem és búzasöröm egész biztos, hogy mindig lesz, bármivel is kísérletezzek. És egészen biztos vagyok abban is, hogy a regionális sörfőzésben van az én utam.
Az idei októberi sörfesztivál Visegrádon igen hathatósan bizonyította, hogy mi a helyiek véleménye arról a munkáról, amibe belevágtál. Ha jól tudom, 900 liter sör fogyott el 2 nap alatt.
Így van. És ez hatalmas megtiszteltetés számomra. Azt hiszem, ennél hitelesebb mércét nem is kívánhat magának, aki sörfőzésre adja a fejét és kimerészkedik a nagyközönség elé.
Őszintén megmondom, hogy nagyon meglepődtem, ekkora sikerre álmomban sem számítottam.
Mesélj nekünk kicsit a leendő visegrádi sörfőzdéd helyszínéről, mert több szempontból is rendkívül izgalmas helyet választottál.
Nagyon-nagyon örülök, hogy sikerült kibérelnem hosszú távra a mindenki számára csak Tilcsi néven ismert (Mátyás király utca 3.), legendás kocsma épületét. Ugyanis Tilcsi az én dédnagymamám volt, róla nevezték el réges-régen a helyet. Így lett kerek az egész. A kocsmát dédnagyszüleim, majd nagyszüleim üzemeltették, nagyon sokáig a szűk családom tulajdonában volt az épület.
Persze rengeteg munka vár még ránk, sok mindent át kell alakítani. Egy sörfőzde hivatalos üzemeltetéséhez rengeteg szabálynak kell megfelelni, de gőzerővel zajlik a munka. A sört egyelőre nem ott főzöm, de alig várom már, hogy ott főzhessek, ahol dédnagyszüleim és nagyszüleim is dolgoztak egykor.
Milyen kapacitású lesz a főzde?
Egy 200 literes főzőm van, illetve épp készül a hozzá tartozó tartály is. 20 literes főzővel kezdtem otthon, innen már nagyon komoly lépés ez a mostani 200 literes, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. Folyamatos fejlesztésben gondolkodom, de úgy érzem, hogy a tervben lévő kísérleteimhez kifejezetten ideális lesz ez a méret, tehát ha nagyobb is érkezik, ez biztosan megmarad majd.
Milyen tervekre gondolsz egész pontosan?
Nem csupán a meglévő palettát, tehát a Búzát, a Klasszt, a Fesztet és a Palotát szeretném tovább finomítani, de újdonságokban is gondolkodom. Idénysörökben például, de nagyon szeretnék főzni gyümölcsös söröket is. Sőt. Dédelgetek egy régi álmot egy visegrádi barna búza kapcsán is, de ez legyen tényleg a jövő zenéje.
Regionális sörfőzésben gondolkodsz, ahogyan említetted. Mikor volnál elégedett?
Nehéz ezt megmondani, mert tényleg nem célom az extra méretűre növekedés, viszont az tény, hogy vannak elképzeléseim. Ha idővel Visegrád vendéglátó helyein, éttermeiben, szállodáiban és a Dunakanyar leginkább frekventált pontjain kapható volna a Visegrádi Sör, nagyon boldog lennék és azt érzem, hogy innen nézve az már a célegyenes volna.
Tervezel esetleg programokat, sörkóstolókat a jövőben?
Az elsődleges célom a sörfőzés, de szeretnék kapcsolódó programokat is, amelyek kifejezetten a sörfőzés, illetve a valódi minőségi sörök univerzumába engednek betekintést az érdeklődők számára.
Vendéglátóhelyet semmiképpen sem akarok üzemeltetni, az nem az én utam, de biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk majd azokat a helyszíneket, amelyek szívesen befogadnak majd hasonló rendezvényeket, például a kérdésedben említett sörkóstolókat, sörvacsorákat is.
Az alapanyagok terén is van még kilátásban egy kis meglepetés a jövőre nézve…
Igen. Egy ideje feszegetem a visegrádi komlótermesztés lehetőségeit és eddig egészen bizakodó vagyok. Dél-Németországban rengeteg komlót termesztenek és az az éghajlat kifejezetten hasonlít a miénkhez, így egyáltalán nem reménytelen ez a vállalkozás. Most még furcsán hangzik, hogy „visegrádi komló”, de ha sikerrel járok, szeretném ha ez az alapanyag minden sörömnek elhagyhatatlan eleme volna.
Sok mindent megtudhattunk a jelenről, kicsit elkalandoztunk a múltba is, beleláthattunk a tervezett jövőbe is, de most képzeljük el búcsúzóul, hogy Abonyi Balázs egy kellemes júniusi délutánon a diófa alatt hűsölve milyen sört iszik legszívesebben. És ugyanígy játszunk el a jóval időszerűbb gondolattal is, hogy mondjuk egy téli vasárnapon kora este a cserépkályha mellet üldögélve mi az a sörtípus, amit egész biztosan nagy élvezettel kortyolnál?
Tényleg attól függ, hogy hol, de nagyon jó kérdés. Nyáron szerintem én búzát innék. Vagy egy világos lágert. Télen összetettebb a dolog. Azt mondom, talán egy müncheni félbarnát, esetleg ha olyan a hangulat, egy stout-ot. De nehéz kérdés ez. Hadd meséljek valamit, ami szerintem nagyon ide passzol, mármint tényleg nem mindegy, hogy mikor és mit iszunk. Még nyáron kaptam ajándékba két üveg dupla IPA-t. Vasárnapi ebéd előtt gondoltam, megkóstolom. Rettenet keserűnek hatott, elképesztően testes volt, mondom magamban, nem értem, hogy mit akarnak ezzel. Nagyon jó tényleg, hozza az IPA-jegyeket, minden a helyén van, de nekem ez most nagyon nem az. Alig bírtam meginni azzal a kis 0.33-as üveggel. Kettőt kaptam belőle, a másikat be is tettem a hűtőbe gyorsan. Aztán néhány héttel később volt egy hideg, esős, igazi melankolikus este. Ültem a kanapén, eszembe jutott az az IPA a hűtőben. Kibontottam és döbbenetesen ízlett. Egyszerűen zseniálisan összepasszolt benne minden. Jó helyen, jó időben, a pillanathoz való sört választva. Azt hiszem, így érdemes.
________
Aki szívesen megkóstolná a jelenleg kapható Visegrádi Söröket, megtalálja Abonyi Balázs termékeit Visegrádon a TDM Irodában, a Káosz Üzletházban, a Pavilon Ajándékboltban, az Étel-Bárkában, valamint frissen csapolva Schatzi Vendéglőben is.
Az interjút készítette: Fagyas Róbert